Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


4,Mezopotámiai nyelvemlékeink

Mezopotámiai nyelvemlékeink: Úr város templomának alapító okirata

Egy eredetiben olvasott ékírásos mezopotámiai magyar nyelvemlék.

Úr város templomának alapítása. (Dr. Baráth Tibortól idézem.)

4.a-ur-varos-alapitookirata.jpg

"Utoljára hagytuk azt a fontos összefüggő nagyobb dél-mezopotámiai magyar nyelvemléket, amelyet mi magunk olvastunk el az eredetiből.

A kérdéses okmány Úr városából került elő, formája égetett agyagtábla és körülbelül Kr. e. 3000-ből ered, tehát éppen ötezer esztendővel ezelőtt készült.

A táblát (jó fénymásolata Zamarovsky Vojtech: Kezdetben volt sumér Budapest, 1956. 113.old) C. L. Woolley találta meg aki Úr romjait kiásta. Az írásjelek még a szabályos ékírás kialakulását megelőző kor grafikáját mutatják, amikor az ősi képírásnak számos eleme még forgalomban volt. Éppen ezért tudjuk mi is olvasni. Akik a tábla szövegét vizsgálgatták, elsősorban Woolley maga, üzenetét így állapították meg: Annüpadda, Úr királya, Meszannipadda Úr királyának fia, építette ezt a templomot istennőjének Ninchurszagnak (Kramer S:The Sumerian mythology New York, 1961.. 112.old). A lényeg nagyjából igaz, de az olvasás nem fedi a szöveget. A meg nem értett írásjelekből, mint ilyenkor a külföldi tudósok gyakran teszik, ezúttal is személyneveket gyártottak: Annüpadda, Meszannipadda, Ninchurszag.

Mi a tábla írásjeleit itt a képen a maguk sorrendjében közöljük, a táblát is megfelelő helyzetbe állítva. Az olvasás oszloponként és felülről lefelé halad, kezdve a jobboldali oszloppal és folytatva bal felé. Mivel azonban az oszlopok ökörszántás módján vannak elhelyezve, a páros számú oszlopokhoz (2, 4, 6) érkezve, a táblát minden alkalommal 180 fokra el kell fordítani, hogy ezek a páros számú oszlopok is felülről lefelé legyenek olvashatók. Az írásjelek ábécés átírását magán a táblán adjuk a megfelelő írásjelek mellett, az írásjelek szakkönyvekben található hangértéket használva.

A hét oszlop szövege mai helyesírásunkkal ezt üzeni az utókornak:

(1.) Úr napkirálya,

 (2.) (dáma) Szín ,város' ura,

 (3.) falakat rakott.

 (4.) ,A város' Ura, (dáma) Szín barátja, átadta

 (5.) falakat. Élmágus

(6.)kerítéssel zárta be. Égúr

(7.) háza abból készült."

Itt szétdarabolva, mutatom, a képernyőn jobban olvasható:

4.b-ur-1-2-3.jpg

 

(1.) Úr napkirálya,

 (2.) (dáma) Szín ,város' ura,

 (3.) falakat rakott.

 

 

4.c-ur-4-5.jpg

 

(4.) ,A város' Ura, (dáma) Szín barátja, átadta

 

 (5.) falakat. Élmágus

 

 

 

 

4.d-ur-6-7.jpg

 

 

 

(6.)kerítéssel zárta be. Égúr

(7.) háza abból készült.

 

 

 

 

 

 

"A templom papjai tehát elmondják az utódoknak, miként jött létre Úr városában az Isten - Ég Ura - tiszteletére létesített nagy templom. A szöveghez nem sok magyarázat kívánkozik. A dáma szó, amelynek itt is ,hölgy, úrasszony az értelme, a szövegben pontosan ki van írva és a Szín vagyis a holdistennő női mivoltát értelmezi. A szót zárójelbe tettük, úgy jelezve, hogy azt nem szükséges a szöveghez hozzáolvasni. A ,város' szó ideogrammal, egy torony alakú jellel van írva. Ez utóbbi egykorú feloldását ez idő szerint még nem tudjuk, de mivel a ,vár' és ,város' szó más keleti írott szövegben is előfordul, ezt a szót iktattuk a szövegbe, fél macskakörmökkel jelezve, hogy az igazi szó ismeretlen.

 Az olvasást nemcsak azért kell hitelesnek tekinteni, mert minden jelet felölel, egyet sem hagy ki, és az eredmény értelmes, összefüggő logikus egész, hanem azért is, mert e szövegben előforduló utalások más forrásokból is ismeretesek.

Tudjuk például:

- a város neve, ahol a táblát találták, valóban Úr volt;

- a napkirály a keleti uralkodók leggyakrabban használt királycíme;

- Szín viszont a holdistennő egyik neve, kiről tudjuk, hogy Úr város patrónája volt;

- mágus a mezopotámiai papok szokásos és jól ismert neve,

 - az él-mágus a főpap;

- Ég-Úr-háza viszont Mezopotámiában a templomok szokásos neve.

 Azt is mondja a szöveg, hogy a palotát kerítéssel vették körül.

A kiásott város régészeti térképén ((Kramer S:The Sumerian mythology New York, 1961.. 99.old) a falból alkotott kerítés valóban fel van tüntetve.

 Olvasatunk tehát hiteles, grafikailag és tartalmilag egyaránt.

Íme tehát az amerikai, orosz, francia és angol tudósak munkáiból idézett mezopotámiai szövegátírások szerint, valamint az imént tárgyalt és Úr városából származó világhírű magyar nyelvemlék tanúsága szerint, az ékírás is a magyar nyelvű népek kezén alakult ki kb. Kr. e. 3000-től kezdve és magyar nyelvű szövegek rögzítésére szolgált.

A Délkelet-Afrikából, Nílus völgyéből, Földközi-tenger keleti partvidékéről, Kisázsiából, és most a Tigris és Eufrátesz völgyéből bemutatott szövegek tanúskodása szerint a magyar nyelv Krisztus előtt 3000-ben már teljesen kiforrt állapotban volt: kifogástalan szórenddel, kiforrt ragokkal és bő szókinccsel rendelkezett és fennmaradt emlékeit ma is nehézség nélkül megértjük Csodálatos dolog ez, mert a világ legrégibb írott nyelvévé lépteti elő a mi nyelvünket. Ez a megállapítás olyan óriási szenzáció az ókori világtörténet számára is, mint a magyar őstörténet számára. "


Eljött az ideje, hogy a modern kutatásoknak megfelelően helyesen átírják a történelemkönyveket.

(Felhasznált irodalom: Dr. Baráth Tibor: A magyar népek őstörténete, és a Magyarságtudományi Intézet szabadon bemutatható és felhasználható művei, képek forrása internet szabadon bemutatható képei. 2011-09-08 cikk átmentése e honlapra.)

Két magyar költemény mezopotámiai kő-agyag-táblákon.

"Az idegen nyelvű kutatók megbízható publikációira hagyatkozom, mikor nem tudják megérteni mit olvasnak, de leírják kutatási eredményüket. Csak mi értjük, hogy magyar nyelven van a szó vagy mondat. Csak mi tudjuk, melyik magánhangzóval értelmes a szöveg!

1,  - Kramer professzor szerint az első költeményben egy nőről van szó meg kilenc hónapról.

 A nő és 9 hónap könnyen olvasható jelei alapján sikeresen ki is derítette, mi a költemény tartalma: a nő fogamzik, azután magzatját kilenc hónapig érleli, ez alatt az idő alatt a szűk anyai rész kitágul, megpuhul, olyan lesz; mint a -háj és vaj- úgyhogy a szükséges idő leteltével megszülheti gyermekét (Kramer S:The Sumerian mythology New York, 1961.  56.old). Kramer professzor jegyzetei között megtaláljuk a költemény eredeti szövegének ábécés átírását,(Kramer S:The Sumerian mythology New York, 1961.. 115 No. 56). A rendre lepergő hónapok nevei előtt ott az értelemmeghatározó ITU szó, ami helyes hangzósítással (T/D) –idő.  A két első és az utolsó 14. sorban van a lényeg.

A továbbiakban ezzel foglalkozunk Kramer professzor e három sort így írja át ábécére:

1. NIN-HUR-SAG-GA-KE A-SA-GA-BA-NI-IN-RI.

 2. A-SA-GA SU BA-NI-IN-TI A-EN-KI-GA-KA...

 14. NIN-SAR IN-TU-UD.

Világos, hogy a sumérok sírjukban forognának, ha hallanák nyelvük ilyen borzalmas kerékbetörését. Az ábécés átírás szerint az első sorban csak két hosszú szó volna" valójában azonban azok mindegyike egy-egy rövid mondat. A NIN-nek olvasott rész itt az ara. (HUR): ,szűz, szerető' értelmezőjeként szerepel, amit nem kell a szövegbe felvenni. A magánhangzók beillesztése sem szerencsés, mert a szükséges E helyett többször A szerepel az angolos írásmód szerint, s az g/L ikerhangok között tett választás sem helyes. Ezért a költeményből az első olvasásra a gyakorlottabb szem is csak egy-két szót ért meg magyarul.

 Ha azonban tisztába hozzuk a munkát, a sorok így alakulnak:

 1. (Ni-Ne) ARA SEG-GE Kő. A Se-Gé-Be Nagy NYé-L.

 2. A Se-Gé(t) CSu-Pá-N NYi-TI-A Ne-Ki Ka-Ka...

14. Ni-Ne SZÜL-Ni Tu-D.

 Mai helyesírásunkkal, az ildomtalan részek kipontozásával: - Ara s. . . kő (kemény). A se. . . ben nagy nyél. A s. . .t csupán nyitja neki k. . . (de 9 hónap elteltével már a) néni szülni tud.

2, Kramer professzor egy másik mezopotámiai költeményt is átírt ábécésen.

 A költemény, ezúttal valóban az, a régi boldog időket énekli, amikor még Mezopotámiában nem volt kígyó, skorpió, farkas meg vadkutya és az emberek egy nyelven dicsérték az Istent hazájukban ((Kramer S:The Sumerian mythology New York, 1961. 107. old). Ezt a tartalmat azonban a költeményben sajnos nem látjuk. Nincs helyünk megismételni Kramer professzor átírását, utána közölni a mi átírásunkat, magyarázgatni olvasási hibáit, mint ahogyan a megelőző példákban tettük. Csupán munkánk eredményét adjuk, a költeménynek magyar helyesírással átírt olvasatát.
Íme:
1. Jobb a madár nyugalma az egér nyugalmánál,
2. Urmag(=Magyar) nyugalma az asszíriai arab úr nyugalmánál,
3. Nektek is kicsi nyugalom.
4. Lélekben soha le nem tagadom,
5. Jobb a korsó bor kicsi mézzel,
6. Mint a munka Hungarokkal, mi nem énnekem (való),
7. Aki úri körmét ápolja(?),
8. Körmét úgy sajnálja.
9. Honnak nagyon nagy szolgasága,
10. Hon-él réme, a Szemhon nagy. . .
Ennek a körülbelül 3000 évvel ezelőtt írt költeménynek sorai meglepő könnyedséggel gördülnek, allegóriáját megértjük, az asszírok igája alatt görnyedő magyarok bánatát átérezzük. Kár, hogy a befejező utolsó szó hiányzik a tábla végéről és emiatt a 10. sort nem tudjuk nagyobb valószínűséggel megállapítani. De töredékében is az ókori magyar irodalom gyöngyszemei közé kell iktatnunk ezt a nap-országi költeményt.

(Felhasznált irodalom: Dr. Baráth Tibor: A magyar népek őstörténete, és a Magyarságtudományi Intézet szabadon bemutatható és felhasználható művei, képek forrása internet szabadon bemutatható képei. 2011-09-08 cikk átemelése e honlapra.)

2014-11-11